5.Fejezet: Egyetértés-Gyűlölet

-Végül is...Örülök, hogy együtt vagytok.Matt nagyon jó fej srác...És ezt nem azért mondom, mert a bátyám, hanem...Mert ez tényleg így van.-Mondta Melanie, mikor már a szobámban ültünk.-Örülök, hogy egymásra találtatok, meg minden...Csak...-Harapta félbe a mondatot.
-Csak...?-Fordultam felé.
-Hát...Csak...Féltelek.-Hajtotta le a fejét.
-Ugyan mitől?!-Nevettem fel halkan.-Attól, hogy Matt...Megesz?
-Kate.-Felelte, majd a szemembe nézett.
-Kate-től?!-Ültem le vele szembe.-Mit nem tudok?
-Hát...Áh, inkább hagyjuk, oké?-Állt fel.-Nem akarok kavarni közöttetek...Megyek, lefekszem.-Ment az ajtóhoz.-Jó éjt!-Majd ki is ment, a válaszomat sem várva...
-Mi lehet, vagy lehetett Kate és Matt között?...-Kérdeztem halkan magamtól, majd mint egy alvajáró felálltam az ágyamról és lassan lesétáltam a konyhába...
Elgondolkozva-még mindig-kinyitottam a hűtőt és kivettem egy zacskó donor-vért...Pohárba töltve, inni kezdtem lassan, majd oda álltam az ablakhoz és elkezdtem kifelé bámulni...
-Neked is szia...-Hallottam meg egy csípős, általam utált hangot a hátam mögül.
-Szia, Kate...-Motyogtam, majd felé fordultam.-Mondd...
-Úgy hallottam össze jöttetek Matt-tel...-Mondta.
-Igen...-Vontam vállat.-Talán gondot okoz?
-Nem...Vagyis...Most őszinte leszek veled...Igen...Nagyon is zavar...-Vont vállat.-És...Szeretnék tőled kérni...Vagyis...Inkább javaslom, hogy...Tartsd távol magad tőle...-Mondta.
-Ó...Mert mi lesz ha nem?!-Mosolyodtam el.
-Hát...Én sosem voltam az az agresszív típus, de...Egy dolog rohadtul tud idegesíteni...Méghozzá az, ha elveszik a pasimat...-Dőlt lazán a falnak.
-Oh...Bocs, nem tudtam, hogy a pasid...-Vontam vállat.-De úgy néz ki, hogy ebbe bele kell törődnöd...-Löktem el magam a pulttól.-Az a hajó, már elment, Kate...-Majd kimentem a házból...
-Hé...-Húzott be egy fa mögé Melanie.-Hallottam, ahogy Kate-tel beszéltetek...-Suttogta.-Te megőrültél?!?!
-Mi?!-Léptem hátrébb.-Te hallgatóztál?!
-Nem...Csak...Na jó!De...-Mondta.-Tudod Te, hogy kibe kötöttél bele?!
-Kate-be?-Kérdeztem bizonytalanul.
-És Kate az egyik legidősebb és leggyakorlottabb vámpír a családban...-Mondta.
-Na ezt elfelejtetted említeni, de nem éppen érdekel...Nem fogom neki engedni, hogy tönkre tegye az életemet...Vagyis...A létemet...-Helyesbítettem.
-Féltelek, Stace...-Mondta.-Én már több, mint 100éve ismerem Kate-t...És tudom, hogy mikre képes Matt-ért...
-Én is...Nem adom meg olyan könnyen magam.-Egyenesedtem fel, majd elindultam az erdő felé...
-Hova mész?!-Kérdezte.
-Sétálok egyet...Gondolkodnom kell...-Feleltem, majd vámpír sebességemet használva elindultam a fák között cikázva...
Matt vajon mit érezhet Kate iránt?Mi lesz most?Kate mit fog tenni?Matt mit fog tenni?S legfőképp...Én hogy keveredek ki ebből a maszlagból?!
Megálltam egy kidőlt fánál...
-Mi a frászt csináljak...-Ültem le a fára.-Megvan...
Nem mondom el Matt-nek és még a háttérből figyelek...Érdeklődni fogok, hogy mi volt köztük, majd...Valamit kitalálok...
Felálltam és lassan elindultam haza felé...
***
-Na végre...-Sóhajtott fel Mel, mikor megérkeztem.
-Szia...-Mosolyogtam rá halványan.-Matt haza ért már?
-Igen...A szobájában van.-Bólintott.
-Ok, köszi.-Mondtam, majd felsiettem a lépcsőn.
Mikor felértem Matt éppen akkor jött ki a szobájából...
-Hé...-Mosolygott rám.
-Szia...-Mosolyogtam vissza, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Mi újság?-Kérdezte a falnak dőlve.
-Semmi különös...-Ráztam meg a fejem.-Veled?
-Nemrég értünk haza Bryan-nel...A kórházban voltunk vérért...-Vont vállat.-Unalom van...
-Aha...-Bólintottam.-Bejössz?-Intettem a szobaajtóm fele...
-Mennyünk.-Lökte el magát a faltól, majd ketten bementünk a szobámba...