6.Fejezet: A Történet

-Olyan...Lehangoltnak tűnsz...Történt valami?-Kérdezte kíváncsian.
-Nem, semmi.-Ráztam meg a fejem.
Az ablaknál álltam, ő meg az ágyamon ült...
Telihold volt, s én azt bámultam...Nem tudtam mit tegyek...Bizonytalan voltam és féltem...Még ha magamnak sem vallottam be, de féltem Kate-től...
-Biztos?-Hallottam ahogy felállt, s mögém lépett...Majd megfogta a vállamat, s maga felé fordított.-Olyan...Érdekes vagy ma...Bánt valami?
-Nem, mondom, hogy nem.-Mosolyogtam rá.-Csak...Hosszú volt a napom...
-Értem...-Bólintott, majd magához ölelt.-Remélem...Ha valami gond lesz...Elmondod...-Súgta.
-Persze...-Mosolyodtam el, majd vissza öleltem.
-Örülök...-Mosolyodott el, majd az ágyamhoz vezetve leültetett, s leült Ő is mellém...
-És...Mit csináltál ma?Mert, hogy csak most, este látlak...Az biztos...-Kérdeztem.
-Hát...Bryan-nel volt egy kis dolgunk, elmentünk egy barátunkhoz, aki a vért szállítja le nekünk...Aztán meg jöttünk...És...Most itt vagyok...Veled...-Vont vállat.
-Hát...Akkor neked is sűrű napod volt...-Mosolyogtam rá, majd hátra dőltem az ágyon...
-És neked is sok tennivalód volt ma?-Fordult hátra, majd ő is hátra dőlt, mellém...
-Ó naná...Tízkor felkeltem, beszélgettünk, meg hülyéskedtünk a húgoddal egész nap...Aztán estefelé elmentem sétálni egyet.És most itt vagyok.-Könyököltem fel.-Hé...Most jutott eszembe, hogy én még alig tudok rólad és a családról valamit...
-Hát...Akkor most tartok egy kiselőadást...-Vigyorodott el, majd mesélni kezdett...
-Én voltam a legelső...1873.novemberében változtam át...Egy koldus harapott meg...Egyébként...Angliában éltem...New Hampshire környékén.Aztán...Húsz évig egyedül voltam...Majd rátaláltam Kate-re.A halálán volt...Bele szerettem és...Átváltoztattam.Minden jól ment, de egy idő után megváltozott...Erőszakos és akaratos lett.A húgom, Melanie utánam hat-hét hónappal változott át.De ez mindegy...Csak eszembe jutott.És akkor találtam rá Dave-re.Majd Ő Anne-re, később Bryan és végül Scott következett.Hát...Röviden és tömören ennyit a családról...-Vont vállat.
-Hú...Szóval...Kate...Ő...-Motyogtam.
-Igen...A...Barátnőm...Volt.-Hajtotta le a fejét.-Vagyis...A...
-Hé!Stacie!-Rontott be Melanie a szobámba, mikor Matt végre elmondta volna a dolgot...
-Nem tudsz kopogni?!-Dörmögtem.-Mi az?
-Nem jössz el velem holnap a városba?Vásárlás meg ilyenek...-Kérdezte megbánós arccal.
-De...Persze...Lehet róla szó.-Vontam vállat, majd egy mosolyt eresztettem felé.
-Oké...Bocs, hogy így rátok törtem...-Mondta.-Jó éjt...-Ment ki.
-Késő van...Én is megyek.-Állt fel Matt.
-Hé!Nem fejezted be a történetet!Kíváncsi vagyok...-Ragadtam meg a karját.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik, kicsim...-Mosolygott rám.
-Nos...Mivel ez rám nem jelent veszélyt mesélj!-Húztam vissza magam mellé.
-Fáradt vagyok, Stac'...-Sóhajtott.
-Egy vámpír nem is lehet fáradt!-Gördültem fölé.-Naa!!!Légyszike!-Kértem.
Aztán leesett mit is mondtam...Észre ne vegye, hogy mit mondtam, mert akkor a saját "Hosszú volt a napom és fáradt vagyok" sztorimat is lelövöm...
-Mesélj méég...-Kértem halkan.
-Nekem per pillanat más jár a fejemben...-Nyelt nagyot, majd megfogta a kezemet és felült...Az ölében ültem vele szemben és csókolózni kezdtünk...

5.Fejezet: Egyetértés-Gyűlölet

-Végül is...Örülök, hogy együtt vagytok.Matt nagyon jó fej srác...És ezt nem azért mondom, mert a bátyám, hanem...Mert ez tényleg így van.-Mondta Melanie, mikor már a szobámban ültünk.-Örülök, hogy egymásra találtatok, meg minden...Csak...-Harapta félbe a mondatot.
-Csak...?-Fordultam felé.
-Hát...Csak...Féltelek.-Hajtotta le a fejét.
-Ugyan mitől?!-Nevettem fel halkan.-Attól, hogy Matt...Megesz?
-Kate.-Felelte, majd a szemembe nézett.
-Kate-től?!-Ültem le vele szembe.-Mit nem tudok?
-Hát...Áh, inkább hagyjuk, oké?-Állt fel.-Nem akarok kavarni közöttetek...Megyek, lefekszem.-Ment az ajtóhoz.-Jó éjt!-Majd ki is ment, a válaszomat sem várva...
-Mi lehet, vagy lehetett Kate és Matt között?...-Kérdeztem halkan magamtól, majd mint egy alvajáró felálltam az ágyamról és lassan lesétáltam a konyhába...
Elgondolkozva-még mindig-kinyitottam a hűtőt és kivettem egy zacskó donor-vért...Pohárba töltve, inni kezdtem lassan, majd oda álltam az ablakhoz és elkezdtem kifelé bámulni...
-Neked is szia...-Hallottam meg egy csípős, általam utált hangot a hátam mögül.
-Szia, Kate...-Motyogtam, majd felé fordultam.-Mondd...
-Úgy hallottam össze jöttetek Matt-tel...-Mondta.
-Igen...-Vontam vállat.-Talán gondot okoz?
-Nem...Vagyis...Most őszinte leszek veled...Igen...Nagyon is zavar...-Vont vállat.-És...Szeretnék tőled kérni...Vagyis...Inkább javaslom, hogy...Tartsd távol magad tőle...-Mondta.
-Ó...Mert mi lesz ha nem?!-Mosolyodtam el.
-Hát...Én sosem voltam az az agresszív típus, de...Egy dolog rohadtul tud idegesíteni...Méghozzá az, ha elveszik a pasimat...-Dőlt lazán a falnak.
-Oh...Bocs, nem tudtam, hogy a pasid...-Vontam vállat.-De úgy néz ki, hogy ebbe bele kell törődnöd...-Löktem el magam a pulttól.-Az a hajó, már elment, Kate...-Majd kimentem a házból...
-Hé...-Húzott be egy fa mögé Melanie.-Hallottam, ahogy Kate-tel beszéltetek...-Suttogta.-Te megőrültél?!?!
-Mi?!-Léptem hátrébb.-Te hallgatóztál?!
-Nem...Csak...Na jó!De...-Mondta.-Tudod Te, hogy kibe kötöttél bele?!
-Kate-be?-Kérdeztem bizonytalanul.
-És Kate az egyik legidősebb és leggyakorlottabb vámpír a családban...-Mondta.
-Na ezt elfelejtetted említeni, de nem éppen érdekel...Nem fogom neki engedni, hogy tönkre tegye az életemet...Vagyis...A létemet...-Helyesbítettem.
-Féltelek, Stace...-Mondta.-Én már több, mint 100éve ismerem Kate-t...És tudom, hogy mikre képes Matt-ért...
-Én is...Nem adom meg olyan könnyen magam.-Egyenesedtem fel, majd elindultam az erdő felé...
-Hova mész?!-Kérdezte.
-Sétálok egyet...Gondolkodnom kell...-Feleltem, majd vámpír sebességemet használva elindultam a fák között cikázva...
Matt vajon mit érezhet Kate iránt?Mi lesz most?Kate mit fog tenni?Matt mit fog tenni?S legfőképp...Én hogy keveredek ki ebből a maszlagból?!
Megálltam egy kidőlt fánál...
-Mi a frászt csináljak...-Ültem le a fára.-Megvan...
Nem mondom el Matt-nek és még a háttérből figyelek...Érdeklődni fogok, hogy mi volt köztük, majd...Valamit kitalálok...
Felálltam és lassan elindultam haza felé...
***
-Na végre...-Sóhajtott fel Mel, mikor megérkeztem.
-Szia...-Mosolyogtam rá halványan.-Matt haza ért már?
-Igen...A szobájában van.-Bólintott.
-Ok, köszi.-Mondtam, majd felsiettem a lépcsőn.
Mikor felértem Matt éppen akkor jött ki a szobájából...
-Hé...-Mosolygott rám.
-Szia...-Mosolyogtam vissza, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Mi újság?-Kérdezte a falnak dőlve.
-Semmi különös...-Ráztam meg a fejem.-Veled?
-Nemrég értünk haza Bryan-nel...A kórházban voltunk vérért...-Vont vállat.-Unalom van...
-Aha...-Bólintottam.-Bejössz?-Intettem a szobaajtóm fele...
-Mennyünk.-Lökte el magát a faltól, majd ketten bementünk a szobámba...

4.Fejezet: Valami szövődik

-Ki az ágyból tanonc!-Rontott be valaki a szobámba, majd a takarót lerántva rólam, megragadta a bokámat és elkezdett lefele húzni.
-Matt!Ha normálisan felébredek...Megöllek!-Dörmögtem, majd hirtelen a kezembe kaptam egy párnát és a fejéhez vágtam.
-Hé!!!-Nevetett fel, majd ő is fogott egy párnát és párnacsatába kezdtünk...
-Felveritek az egész házat...-Jött be kómásan Melanie a szobámba, de ahogy meglátta milyen jó kedvünk van, Ő is párnát ragadott és ismét harcolni kezdtünk.
-Hé!Van aki ki akarja használni a szabad napját és pihenni akar!-Botorkált az ajtómhoz kómásan Dave.-Jó reggelt...
-Neked is!-Köszöntem lihegve, majd hátra dőltem az ágyon.-Na jó...Most már húzz ki, Matt!-Dobtam el a párnát, majd hasra fordultam.
-Na nem...Ha már a fél házat felkeltettük...Kelj fel!-Ugrált az ágyamon, mint egy kisgyerek...
-Elképesztő vagy...-Morogtam, majd kimásztam az ágyból, a szekrényből kivettem, néhány ruhadarabot, s bementem a fürdőbe.
Lezuhanyoztam és magamra kaptam a ruhákat.

Egy fekete felső, farmer, kék-fekete sál, kék tornacsuka, kék öv, parfüm és kiegészítő.
Aztán kimentem a szobába, ahol Matt nem volt...Így lassan lebotorkáltam a földszintre.
-Reggelit?-Emelte meg a poharát Matt, amiben vér volt.
A kanapén ült, nekem háttal.
-Kösz...-Vettem ki a kezéből, majd mellé telepedtem.
-Ma miféle...Edzés jön?-Kérdeztem hátra dőlve, a lábaimat felhúzva magam alá.
-Hát...Gondoltam...Elmehetnénk a közeli tóhoz...-Vont vállat.-Úszkálunk...Pihenünk...
-Hát...Én benne vagyok.Csak nehogy nagyon megerőltessük magunkat.-Húztam le a maradék vért, majd felállva a konyhába vittem az üres poharat, ahol Katie üldögélt a pultnál.
-Jó reggelt.-Köszöntem egyhangúan.
-Viszont.-Felelte ugyanolyan hangszínben.
Töltöttem még egy pohár vért Matt-nek, majd a pultnak dőlve Kate-re pillantottam, aki még mindig egy magazint olvasott...
-Hát jó...Ha nem hát nem...-Mondtam halkan, majd vissza mentem a nappaliba.-Hé...-Ültem vissza Matt mellé, majd oda adtam neki a poharat.
-Kösz...-Ivott bele.
-Nos...Akkor fürdő rucit is készítsek?-Kérdeztem.
-Hát...Felőlem csobbanhatsz ruhában, vagy...Meztelenül is...-Vigyorgott.
-Perverz...-Álltam fel mosolyogva, a fejemet rázva.Majd felmentem a szobámba, hogy eltegyem a fürdőruhám.
***
-Kész vagy?-Kérdezte Matt a falnak támaszkodva.
-Aha.-Léptem le az utolsó lépcsőfokról is.
-Ti meg hova mentek együtt?!-Jelent meg Kate.Eléggé kihangsúlyozta a "Ti" és az "együtt" szócskát...Mily meglepő...Ch...
-A tóhoz.-Felelte Matt flegmán.-Miért?
-Veletek mehetek?-Vett elő egy 200W-os mosolyt a kicsi szöszi kígyó...
-Áh...Beteltünk, bocs.-Mondta Matt, majd kinyitotta az ajtót nekem, én kimentem.
-Szia, Kate!-Közöntem hangosan, majd Matt vigyorogva mellém lépett.
-Kedves vagy...-Kuncogott.
-Kösz.Mondták már...-Böktem oldalba.
-Ennyi...-Vont vállat.
***

-Itt vagyunk...-Állt meg az erdő szélén Matt, majd kilépve a fák közül egy tavat láttunk...
-Azt a...-Néztem körbe.
-Tetszik?-Mosolygott.
-Aha!-Bólintottam.-Na én mentem átvenni a fürdőruhám...-Siettem be az erdőbe, majd a táskámból elő vettem a kékes-zöld bikinimet (aminek a színe olyan, mint a szememnek) majd bele bújtam és mentem is vissza Matt-hez.
Aki már félmeztelen várt rám, egy farmer térdnadrágban.
-Hát...Te gyorsan megoldottad az átöltözést.-Dobtam le a táskámat a fűbe, majd a tó felé lépkedtem.-Öhm...Tudnom kell valamit?Ember...Bocsánat...Vámpír evő szörny, vagy valami mamut-cápa...?-Kérdeztem.
-Semmi...-Mosolygott, majd elindult a tó felé.Ő bele ment, de én nem.
-Na...Gyere!-Intett.
-Ez hideg lesz...-Szorítottam össze a fogam, majd bele ugrottam a vízbe, ami meglepetésemre...Egyáltalán nem volt hideg, sőt!Kellemesen langyos...
-Ez...Nem is hideg...-Néztem körbe, majd Matt-re pillantottam, aki vigyorgott.-Te tudtad!-Fröcsköltem le.
-Tudtam hát!-Fröcskölt vissza.-Csak jó volt nézni ahogy szenvedsz!-Fröcskölt vissza.
Eszement vízi csatába kezdtünk, amiben még jobban eláztunk.
-Gonosz vagy...-Úsztam mellé.
-Nem...Az most leszek!-Mondta hirtelen, majd lenyomott a víz alá.
-Hát még én!-Mondtam, mikor a felszínre kerültem, s lenyomtam a víz alá, de Ő meg lehúzott magával.S mikor feljöttünk a felszínre egymással szemben álltunk...Alig tizenöt centire...S elképesztő érzés járt át...
Nem is tudom miért, de még közelebb léptem hozzá.Ő átölelte a derekamat, én meg a nyakába fűzve a karomat hozzá simultam...
Aztán ajkai közeledni kezdtek az enyém felé, hogy csókban forrjunk össze... 

3.Fejezet: Az első evés

A szoba elképesztő volt!Fekete, fehér és szürke színek domináltak.Letisztult, egyszerű, de tökéletes...
-Azt a...-Néztem körbe.
-Tetszik?-Mosolygott Melanie.
-Nagyon!-Mosolyogva bólogatni kezdtem...
-Örülök...
-Meghoztuk a cuccaidat!-Jött be Bryan és Scott a szobába, majd az ágyam mellé letették a két bőröndöt.
-Köszi.-Mondtam.
-Ha kipakoltál...Gyere le...Enned kell...-Mondta Melanie, majd a két sráccal kiment...
A bőröndöket az ágyra vágva kinyitottam őket, s a ruháimat, a cipőket behordva a gardróbba, elrendeztem őket.Aztán a fürdőbe lépve a tisztasági cuccokat, a sminkeket, a hajvasalót és a többit is elpakoltam.
Majd jobbnak láttam elmenni lezuhanyozni és átöltözni...

Egy rózsaszín topot, farmert és rózsaszín magassarkút vettem fel.
Aztán kiegészítők, parfüm és bele néztem a tükörbe...
-Oké...-Vontam vállat, majd a szemem megakadt a tükörképem szemén...
Most vettem észre, hogy a korábban barna szemem...Zöldes-kékre változott...A bőrön fehér lett...És hideg.De szép...Gyönyörű volt.Még soha nem láttam magamat ilyennek.
Fura volt, de tetszett.
Majd az arcomhoz nyúltam, s ismét megakadt a szemem a kezemen lévő fehér gyűrűn...Gondolom...Matt adta rám.Biztos valami...Varázs-gyűrű, hogy ne égjek el...Vagy ilyenek...
-Stacie!-Hallottam meg Melanie hangját a földszintről(!) és nem is kiabált...Csak normál hangon beszélt...
-Megyek.-Feleltem ugyan olyan hangosan, majd kimentem...

Lesiettem a lépcsőn és megálltam a nappaliban, amit ismét csak most néztem meg jobban...Tetszett...
-Stacie...-Termett mellettem Matt mosolyogva, mire én ijedten fordultam felé.-Bocs...Szóval...Te most fogsz először enni...És...Ez egy...Hogy is mondjam...Meghatározó dolog lesz az é...bocsi létedben.-Mondta.
-Tessék!-Jött oda hozzám Melanie egy nagy pohár piros valamivel, aminek az illata...Késztetést éreztem...Hatalmas késztetést, hogy lehúzzam...
-Mi ez?-Kérdeztem mélyet lélegezve.
-Vér...-Felelte Matt.-Igyál...
A számhoz emeltem a poharat és egy hatalmasat kortyoltam...Elképesztő érzés volt...A világ elsötétült és csak ez a mámorító érzés volt...A vér...Éreztem, hogy még több kell!Megittam az egész pohárral...
-Milyen volt?-Kérdezte Matt.
-Nem is tudom...Olyan...Elképesztően-borzongatóan-a lehető legjobban-a legjobb...-Mondtam a poharat bámulva.
-Remek...-Mosolygott, magához ölelve.
-Hurrá...-Morogta Kate, majd felment, gondolom a szobájába...
-Gyere...Nézz körbe errefelé...-Fogta meg a kezem Matt, majd ketten kimentünk a házból.
-Egyébként...-Szólaltam meg, mikor már az erdőben sétáltunk egymás mellett.-Miért pont Én?-Pillantottam rá.
-Nem is tudom...Kb...Egy éve figyellek és...Azóta...Hogy is mondjam...Szóval ennek már egy éve...De most szántam rá magam, hogy átváltoztassalak és...Hogy elgyere velem ide...-Nézett körbe.-Nem is tudom miért...Csak...Úgy...
-Értem...-Bólintottam lassan, pedig nem igazán értettem.De mindegy.
-És...Hogy tetszik a vámpír-lét?-Érdeklődött.
-Szuper!-Mosolyogtam.-Azt hittem...Rosszabb lesz,de...Nagyszerű!Olyanokat tudok csinálni, amiket azelőtt nem.-Mondtam.
-És...Még nem is tudsz mindent.-Mondta, majd eltűnt mellőlem...-Hé...-Szólalt meg mögöttem.
-Hé...-Fordultam felé.Ő ott ült egy faágon.Én is felugrottam mellé.-Hello...
-Hello...-Köszönt a fejét rázva.Majd elmosolyodott.-Mégsem vagy akkora kezdő...
-Csodálatos mesterem van!-Mosolyogtam rá.
-Szóval...Legyek a Mestered?-Kérdezte kuncogva.
-Naná!
-Ok...Mivel kezdjünk?-Kérdezte, majd leugrottunk a fáról.
-Mondjuk...Harci képzést kapok-e?-Kérdeztem a fának dőlve.
-Kezdjük...

2.Fejezet: Új arcok, Matt

Már három napja utazunk...Stacie még mindig aludt.
Már dél is elmúlt, mikor szapora légzést hallottam.Félre álltam az úton, hogy hátra forduljak...
-Ah...-Nyögte, majd lassan kinyitotta a szemét...Zöldes-kék volt...Akárcsak az enyém...Mivel én változtattam Őt át.
-Hé...Megvagy?-Kérdeztem halkan, mire felpattantak a szemei, felült és rám bámult.
-I...igen...-Bólintott lassan.-Mit csináltál velem?!-Tapogatta végig magát.
-Átváltoztattalak.-Feleltem.
-Mivé?!
-Vámpírrá.-Feleltem.-Mostantól...Egy új, szuper, örök életed lesz...Vagyis...Inkább léted...Igen, így pontosabb.-Vontam vállat.
-Vámpírrá?!-Kérdezte flegmán.
-Igen.Vámpírrá.Én is az vagyok.-Bólintottam türelmetlenül.
-Oké...-Bólintott lassan.-Engedj ki!!!Segítség!!!-Kezdett el visítozva rúgkapálni.
-Hé-hé!Nyugi...-Fogtam le hátra nyúlva.-Nyugodj meg...
Mélyeket kezdett el lélegezni...Majd a szemeit lehunyta.
-Megnyugodtál?-Kérdeztem halkan.
-Nem...-Suttogta.
-Nagyszerű...

STACIE SZEMSZÖGE

Ideges voltam és féltem...

Össze voltam zavarodva.Új érzések törtek rám, amik erősebbek voltak minden eddiginél...Ezek mellett az érzékszerveim hihetetlenül élesek voltak...Éreztem minden szagot, hallottam minden egyes hangot...

-Matt...-Szólaltam meg.

-Hm?-Pillantott rám a visszapillantóból.

-Olyan...urán érzem magam...Szomjas vagyok és éhes egyszerre...A torkom kapar...-Mondtam.

-Éhes vagy...Akkor válsz igazán vámpírrá, ha iszol...-Mondta.

***

-Még egy óra és megérkezünk...-Mondta.

Már sötét volt...Lehetett úgy...Hét óra környékén.

-De hova is?-Kérdeztem hátra dőlve.

-A házamba...A klánomhoz.-Felelte.-Kedvelni fogod Őket...

-Ja...-Sóhajtottam.-Minden bizonnyal...

***

A kocsi lekanyarodott az erdőbe...Majd még tíz percig mentünk a fák között, mikor az erdő helyét egy mező vette át, s annak a közepén egy hatalmas ház volt...

-Megjöttünk...-Állította le a kocsit a ház előtt.-Szállj ki...

Kiszálltunk, majd az ajtóhoz léptünk...

-Sziasztok!Megjöttünk!-Szólalt meg Matt, mikor beléptünk a házba.

-Matt!-Jelent meg egy fiatal, csinos lány, majd MAtt nyakába ugrott.Matt pedig szorosan magához ölelte.

-Melanie...-Mosolygott.
-Ő, Stacie?-Fordult felém a lány, s mikor Matt bólintott engem is magához ölelt.-Üdv a családban!
-Köszi...És...Szia...-Hebegtem.
-Ők a családom, Stacie...-Karolta át a vállamat Matt.-A nevelő szüleim Anne és Dave.A húgom, Melanie és a barátaim...Scott, Bryan és Ka...Hol van Kate?-Fordult az apja felé Matt.
-Mattie!-Rontott be a szobába egy szőke csaj, majd mikor meglátott engem és Matt-et a mosoly lefagyott az arcáról...
-Szia...Kate...-Köszönt Matt.
-Ki ez a csaj?!-Pllantott rám megvetően Kate.
-A nevem Stacie...Ha ez érdekel...-Feleltem flegmán.
-Szóval...Te vagy az a híres Stacie...-Mért végig.-Hát...Nem vagy valami nagy szám...-Jegyezte meg.
-Fogd be, Kate...-Mordult rá Mel, majd elém állt.-Ha jót akarsz kussolj!
-Hát persze...Mint mindig...-Húzta el a száját.-Üdv a családban hamupipőke...-Köpte oda, majd megfordult és felsuhant a lépcsőn.
-Bocsi Kate miatt...Ő mindig ilyen...-Mentegetőzött Melanie.
-Ugyan...Semmi gond...Csak...Meglepődtem.-Ráztam meg a fejem.
-Hát...Akkor...Üdvözöllek a családban...-Szólalt meg a vörös hajú nő, Anne.-Anne vagyok...Matt és a többiek nevelőanyja...
-Üdv és...Köszönöm, hogy itt lehetek...-Mosolyogtam rá.
-Gyere!Megmutatom a szobádat...A srácok meg majd felviszik a cuccaidat!-Ragadta meg a kezem a lány, majd futni kezdett olyan gyorsasággal, amit szerintem...Nem is lehet elmondani, de...Ami meglepő volt, hogy én is ugyanezt csináltam és még fáradni sem fáradtam...Majd az emeletre felérve, megállt az ötödik, bal oldali ajtónál...
-Ez a tiéd...Az enyém meg melletted van.-Mutatott balra, egy másik ajtóra.-Saját fürdő, gardrób...
Benyitottam és az állam is leesett...

1.Fejezet: Ismerkedés és az új életem

Mint mondtam...Az öltözőmben voltam egyedül.Vagyis...Én azt hittem egyedül...
Ahogy a nyakláncomat letettem az asztalra levertem egy hajcsatot...
Lehajoltam, hogy felvegyem, majd a tükörbe néztem, s a szívem majd' kiugrott a rémülettől.
Az idegen felé fordultam, s lassan felálltam...
-Hogy jöttél be?!Ki vagy Te?!-Hátráltam a falhoz.
-Hello...-Szólalt meg.A hangja kellemes volt...Jéghideg, gyönyörű és lágy...-Bejöttem...-Vont vállat.
-Oké...De...Hogy?-Ráztam meg a fejem.
-Az ajtón mondjuk...Vagy az ablakon...-Vont vállat, majd előrébb lépett és körül nézett a szobában.-Légy kreatív, Stacie...-Pillantott rám.
-Ki vagy te?-Kérdeztem.
-Matt.-Felelte.
-Mit akarsz?-Kérdeztem felé lépve félénken.
-Elképesztő illatod van...Mondták már?-Termett mögöttem, majd a hajamat félre húzta a nyakamról, bennem meg a vér is megfagyott...
-Most...Meg fogsz ölni...-Suttogtam lehunyt szemekkel.
-Nem...Vagyis...Jobban mondva...Örök életet biztosítok Neked azzal, hogy...Megteszem azt amit...Most meg fogok tenni...-Suttogta a nyakamba.
-Fájni fog?-Kérdeztem bizonytalanul.
-Az meglehet...-Felelte.
-Akkor csináld!-Mondtam határozottan, majd össze szorított fogakkal vártam, hogy bekövetkezzen az a valami...
Matt halkan felkuncogott, majd csak egy éles fájdalmat éreztem a nyakamon...Aztán terjedni kezdett...Olyan volt, mintha savval marnák a bensőmet, mintha égnék, mintha késsel szurkálnának...S mindezt egyszerre, belülről...Aztán összerogyva lehunytam a szemem...Láttam, amint a lángok cikáznak a szemem előtt...Kimondhatatlan fájdalom járta át a testem, rángatóztam, izzadtam...Fáztam, mégis égtem...
-Sok gondom lesz még veled...-Hallottam elmosódottan Matt hangját, majd megszűnt a külvilág, csak én voltam, a sötétség és a fájdalmas kín...

MATT SZEMSZÖGE

A karomba vettem Stacie-t, majd az ablakon át kijutottunk...A sötétség és a szakadó eső az én segítségemre volt...Elmosta a nyomokat és a szagokat...Ezek mellett elrejtett.

Futva, vámpír sebességgel eljutottunk a két saroknyira lévő kocsimig, majd betettem hátra Stacie-t, én meg a volánhoz ülve indítottam.

Az első megállóhely Stacie háza volt.Bementem a házba, a bőröndjeit tele pakoltam a gardróbjában lévő cuccokkal, majd a fürdőből is kihoztam a cuccait.

Miután végeztem kihordtam a cuccokat a kocsihoz, bepakoltam és indultam is...

Nos...Los Angelesből egészen Kanadáig...Hosszú út várt ránk...

***

Másnap, mikor már az út felénél jártunk eszembe jutott valami...Stacie el fog égni a napon ha nincs nap-gyűrűje...Ekkor csörrent meg a mobilom...

-Hello, Steve...Mondd!-Vettem fel.

-Láttam, hogy a nap-gyűrűre gondoltál...Segítek: Kesztyűtartó.-Kuncogott.-Josh látta, hogy majd kelleni fog, így...Raktunk.

-Istenek vagytok...-Mosolyodtam el.

-Nem...Csak vámpírok...-Mondta.

-Bolondok...-Nevettem halkan.-Melanie?

-Scott-tal, mint mindig...-Felelte.

-Hogy van?-Kérdeztem ismét.

-Remekül...Scott vigyáz rá, nyugi...Egyébként...Mondta, hogy puszil.-Melanie a húgom...Ő is vámpír.

-Én is Őt...Szerintem...Holnap estére ott is leszünk...De...Scott-nak üzenem, hogy vigyázzon a húgomra...-Mosolyodtam el.

-Hát persze.

-Leteszlek...Majd beszélünk...-Kezdtem el búcsúzkodni.

-Oké, hello...Jó utat!-Búcsúzott Ő is, majd miután elköszöntem kinyomva zsebre vágtam a mobilom, s kinyitottam a kesztyűtartót...

Egy fehér köves gyűrűt találtam benne...

-Ideje megállnunk pihenni...-Súgtam, majd egy kicsi erdő széli parkolóba kanyarodva leállítottam a kocsit és hátra fordultam Stacie felé, akit ugyan már nem kínzott a fájdalom, de fáradt volt és aludt...Megfogtam a kezét és az ujjára húztam a fehér gyűrűt, majd csókot nyomva a kezére suttogni kezdtem...

-Az új életed itt kezdődik...Velem...

Előszó

"Az élet azok számára tűnik rövidnek, akik tisztában vannak azzal, hogy egyszer véget ér, a világ egyszer megszűnik számukra létezni. Csak kevesen képesek átérezni, mit is jelent örökre élni."

Az életben mindig a legjobbat akartam megkapni.És ez sikerült is...

Tizenhét voltam, mikor jelentkeztem a körzeti ki-mit-tud-ra.Amit megnyertem, így a megyeibe automatikusan bekerültem.

Már egészen kicsi koromban mondták a szüleim, hogy gyönyörű a hangom, s imádtam ezt csinálni...

Na de térjünk vissza az előző témához...

Nem tudom miféle szerencse szállt rám, de megnyertem a megyei versenyt is...Elképedve néztem a levélre, amiben értesítettek, hogy a "Sing 4ever" nevű tehetség-kutatóba hívtak versenyre...És lám...Azt is megnyertem.

Majd felkaroltak és most itt vagyok.

Tizenkilenc évesen, szupersztár...Az életem felfordulni látszott.

Egy szegény, kisvárosi lányból, gazdag énekesnő lett.És minden szép volt...

Egészen addig a napig...

Tisztán emlékszem a napra, az órára, a pillanatra, ahogy kiszálltam a kocsiból...Rajongók, fotósok, sajtósok és még valaki...Akit egyik helyre sem tudtam besorolni.

Ott állt a tömeg szélén, zsebre vágott kézzel, lazán, engem bámulva...A haja természet ellenesen pirosas volt, a szeme zöldes-kék...Olyan, amit soha nem láttam még.Első pillantásra kíváncsivá tett...Nem tudom miért, de megragadott...

Aztán...A fellépésem után, késő este az öltözőmben voltam, egyedül...

S ez volt az utolsó napom...