3.Fejezet: Az első evés

A szoba elképesztő volt!Fekete, fehér és szürke színek domináltak.Letisztult, egyszerű, de tökéletes...
-Azt a...-Néztem körbe.
-Tetszik?-Mosolygott Melanie.
-Nagyon!-Mosolyogva bólogatni kezdtem...
-Örülök...
-Meghoztuk a cuccaidat!-Jött be Bryan és Scott a szobába, majd az ágyam mellé letették a két bőröndöt.
-Köszi.-Mondtam.
-Ha kipakoltál...Gyere le...Enned kell...-Mondta Melanie, majd a két sráccal kiment...
A bőröndöket az ágyra vágva kinyitottam őket, s a ruháimat, a cipőket behordva a gardróbba, elrendeztem őket.Aztán a fürdőbe lépve a tisztasági cuccokat, a sminkeket, a hajvasalót és a többit is elpakoltam.
Majd jobbnak láttam elmenni lezuhanyozni és átöltözni...

Egy rózsaszín topot, farmert és rózsaszín magassarkút vettem fel.
Aztán kiegészítők, parfüm és bele néztem a tükörbe...
-Oké...-Vontam vállat, majd a szemem megakadt a tükörképem szemén...
Most vettem észre, hogy a korábban barna szemem...Zöldes-kékre változott...A bőrön fehér lett...És hideg.De szép...Gyönyörű volt.Még soha nem láttam magamat ilyennek.
Fura volt, de tetszett.
Majd az arcomhoz nyúltam, s ismét megakadt a szemem a kezemen lévő fehér gyűrűn...Gondolom...Matt adta rám.Biztos valami...Varázs-gyűrű, hogy ne égjek el...Vagy ilyenek...
-Stacie!-Hallottam meg Melanie hangját a földszintről(!) és nem is kiabált...Csak normál hangon beszélt...
-Megyek.-Feleltem ugyan olyan hangosan, majd kimentem...

Lesiettem a lépcsőn és megálltam a nappaliban, amit ismét csak most néztem meg jobban...Tetszett...
-Stacie...-Termett mellettem Matt mosolyogva, mire én ijedten fordultam felé.-Bocs...Szóval...Te most fogsz először enni...És...Ez egy...Hogy is mondjam...Meghatározó dolog lesz az é...bocsi létedben.-Mondta.
-Tessék!-Jött oda hozzám Melanie egy nagy pohár piros valamivel, aminek az illata...Késztetést éreztem...Hatalmas késztetést, hogy lehúzzam...
-Mi ez?-Kérdeztem mélyet lélegezve.
-Vér...-Felelte Matt.-Igyál...
A számhoz emeltem a poharat és egy hatalmasat kortyoltam...Elképesztő érzés volt...A világ elsötétült és csak ez a mámorító érzés volt...A vér...Éreztem, hogy még több kell!Megittam az egész pohárral...
-Milyen volt?-Kérdezte Matt.
-Nem is tudom...Olyan...Elképesztően-borzongatóan-a lehető legjobban-a legjobb...-Mondtam a poharat bámulva.
-Remek...-Mosolygott, magához ölelve.
-Hurrá...-Morogta Kate, majd felment, gondolom a szobájába...
-Gyere...Nézz körbe errefelé...-Fogta meg a kezem Matt, majd ketten kimentünk a házból.
-Egyébként...-Szólaltam meg, mikor már az erdőben sétáltunk egymás mellett.-Miért pont Én?-Pillantottam rá.
-Nem is tudom...Kb...Egy éve figyellek és...Azóta...Hogy is mondjam...Szóval ennek már egy éve...De most szántam rá magam, hogy átváltoztassalak és...Hogy elgyere velem ide...-Nézett körbe.-Nem is tudom miért...Csak...Úgy...
-Értem...-Bólintottam lassan, pedig nem igazán értettem.De mindegy.
-És...Hogy tetszik a vámpír-lét?-Érdeklődött.
-Szuper!-Mosolyogtam.-Azt hittem...Rosszabb lesz,de...Nagyszerű!Olyanokat tudok csinálni, amiket azelőtt nem.-Mondtam.
-És...Még nem is tudsz mindent.-Mondta, majd eltűnt mellőlem...-Hé...-Szólalt meg mögöttem.
-Hé...-Fordultam felé.Ő ott ült egy faágon.Én is felugrottam mellé.-Hello...
-Hello...-Köszönt a fejét rázva.Majd elmosolyodott.-Mégsem vagy akkora kezdő...
-Csodálatos mesterem van!-Mosolyogtam rá.
-Szóval...Legyek a Mestered?-Kérdezte kuncogva.
-Naná!
-Ok...Mivel kezdjünk?-Kérdezte, majd leugrottunk a fáról.
-Mondjuk...Harci képzést kapok-e?-Kérdeztem a fának dőlve.
-Kezdjük...