2.Fejezet: Új arcok, Matt

Már három napja utazunk...Stacie még mindig aludt.
Már dél is elmúlt, mikor szapora légzést hallottam.Félre álltam az úton, hogy hátra forduljak...
-Ah...-Nyögte, majd lassan kinyitotta a szemét...Zöldes-kék volt...Akárcsak az enyém...Mivel én változtattam Őt át.
-Hé...Megvagy?-Kérdeztem halkan, mire felpattantak a szemei, felült és rám bámult.
-I...igen...-Bólintott lassan.-Mit csináltál velem?!-Tapogatta végig magát.
-Átváltoztattalak.-Feleltem.
-Mivé?!
-Vámpírrá.-Feleltem.-Mostantól...Egy új, szuper, örök életed lesz...Vagyis...Inkább léted...Igen, így pontosabb.-Vontam vállat.
-Vámpírrá?!-Kérdezte flegmán.
-Igen.Vámpírrá.Én is az vagyok.-Bólintottam türelmetlenül.
-Oké...-Bólintott lassan.-Engedj ki!!!Segítség!!!-Kezdett el visítozva rúgkapálni.
-Hé-hé!Nyugi...-Fogtam le hátra nyúlva.-Nyugodj meg...
Mélyeket kezdett el lélegezni...Majd a szemeit lehunyta.
-Megnyugodtál?-Kérdeztem halkan.
-Nem...-Suttogta.
-Nagyszerű...

STACIE SZEMSZÖGE

Ideges voltam és féltem...

Össze voltam zavarodva.Új érzések törtek rám, amik erősebbek voltak minden eddiginél...Ezek mellett az érzékszerveim hihetetlenül élesek voltak...Éreztem minden szagot, hallottam minden egyes hangot...

-Matt...-Szólaltam meg.

-Hm?-Pillantott rám a visszapillantóból.

-Olyan...urán érzem magam...Szomjas vagyok és éhes egyszerre...A torkom kapar...-Mondtam.

-Éhes vagy...Akkor válsz igazán vámpírrá, ha iszol...-Mondta.

***

-Még egy óra és megérkezünk...-Mondta.

Már sötét volt...Lehetett úgy...Hét óra környékén.

-De hova is?-Kérdeztem hátra dőlve.

-A házamba...A klánomhoz.-Felelte.-Kedvelni fogod Őket...

-Ja...-Sóhajtottam.-Minden bizonnyal...

***

A kocsi lekanyarodott az erdőbe...Majd még tíz percig mentünk a fák között, mikor az erdő helyét egy mező vette át, s annak a közepén egy hatalmas ház volt...

-Megjöttünk...-Állította le a kocsit a ház előtt.-Szállj ki...

Kiszálltunk, majd az ajtóhoz léptünk...

-Sziasztok!Megjöttünk!-Szólalt meg Matt, mikor beléptünk a házba.

-Matt!-Jelent meg egy fiatal, csinos lány, majd MAtt nyakába ugrott.Matt pedig szorosan magához ölelte.

-Melanie...-Mosolygott.
-Ő, Stacie?-Fordult felém a lány, s mikor Matt bólintott engem is magához ölelt.-Üdv a családban!
-Köszi...És...Szia...-Hebegtem.
-Ők a családom, Stacie...-Karolta át a vállamat Matt.-A nevelő szüleim Anne és Dave.A húgom, Melanie és a barátaim...Scott, Bryan és Ka...Hol van Kate?-Fordult az apja felé Matt.
-Mattie!-Rontott be a szobába egy szőke csaj, majd mikor meglátott engem és Matt-et a mosoly lefagyott az arcáról...
-Szia...Kate...-Köszönt Matt.
-Ki ez a csaj?!-Pllantott rám megvetően Kate.
-A nevem Stacie...Ha ez érdekel...-Feleltem flegmán.
-Szóval...Te vagy az a híres Stacie...-Mért végig.-Hát...Nem vagy valami nagy szám...-Jegyezte meg.
-Fogd be, Kate...-Mordult rá Mel, majd elém állt.-Ha jót akarsz kussolj!
-Hát persze...Mint mindig...-Húzta el a száját.-Üdv a családban hamupipőke...-Köpte oda, majd megfordult és felsuhant a lépcsőn.
-Bocsi Kate miatt...Ő mindig ilyen...-Mentegetőzött Melanie.
-Ugyan...Semmi gond...Csak...Meglepődtem.-Ráztam meg a fejem.
-Hát...Akkor...Üdvözöllek a családban...-Szólalt meg a vörös hajú nő, Anne.-Anne vagyok...Matt és a többiek nevelőanyja...
-Üdv és...Köszönöm, hogy itt lehetek...-Mosolyogtam rá.
-Gyere!Megmutatom a szobádat...A srácok meg majd felviszik a cuccaidat!-Ragadta meg a kezem a lány, majd futni kezdett olyan gyorsasággal, amit szerintem...Nem is lehet elmondani, de...Ami meglepő volt, hogy én is ugyanezt csináltam és még fáradni sem fáradtam...Majd az emeletre felérve, megállt az ötödik, bal oldali ajtónál...
-Ez a tiéd...Az enyém meg melletted van.-Mutatott balra, egy másik ajtóra.-Saját fürdő, gardrób...
Benyitottam és az állam is leesett...