Ahogy a nyakláncomat letettem az asztalra levertem egy hajcsatot...
Lehajoltam, hogy felvegyem, majd a tükörbe néztem, s a szívem majd' kiugrott a rémülettől.
Az idegen felé fordultam, s lassan felálltam...
-Hogy jöttél be?!Ki vagy Te?!-Hátráltam a falhoz.
-Hello...-Szólalt meg.A hangja kellemes volt...Jéghideg, gyönyörű és lágy...-Bejöttem...-Vont vállat.
-Oké...De...Hogy?-Ráztam meg a fejem.
-Az ajtón mondjuk...Vagy az ablakon...-Vont vállat, majd előrébb lépett és körül nézett a szobában.-Légy kreatív, Stacie...-Pillantott rám.
-Ki vagy te?-Kérdeztem.
-Matt.-Felelte.
-Mit akarsz?-Kérdeztem felé lépve félénken.
-Elképesztő illatod van...Mondták már?-Termett mögöttem, majd a hajamat félre húzta a nyakamról, bennem meg a vér is megfagyott...
-Most...Meg fogsz ölni...-Suttogtam lehunyt szemekkel.
-Nem...Vagyis...Jobban mondva...Örök életet biztosítok Neked azzal, hogy...Megteszem azt amit...Most meg fogok tenni...-Suttogta a nyakamba.
-Fájni fog?-Kérdeztem bizonytalanul.
-Az meglehet...-Felelte.
-Akkor csináld!-Mondtam határozottan, majd össze szorított fogakkal vártam, hogy bekövetkezzen az a valami...
Matt halkan felkuncogott, majd csak egy éles fájdalmat éreztem a nyakamon...Aztán terjedni kezdett...Olyan volt, mintha savval marnák a bensőmet, mintha égnék, mintha késsel szurkálnának...S mindezt egyszerre, belülről...Aztán összerogyva lehunytam a szemem...Láttam, amint a lángok cikáznak a szemem előtt...Kimondhatatlan fájdalom járta át a testem, rángatóztam, izzadtam...Fáztam, mégis égtem...
-Sok gondom lesz még veled...-Hallottam elmosódottan Matt hangját, majd megszűnt a külvilág, csak én voltam, a sötétség és a fájdalmas kín...
MATT SZEMSZÖGE
A karomba vettem Stacie-t, majd az ablakon át kijutottunk...A sötétség és a szakadó eső az én segítségemre volt...Elmosta a nyomokat és a szagokat...Ezek mellett elrejtett.
Futva, vámpír sebességgel eljutottunk a két saroknyira lévő kocsimig, majd betettem hátra Stacie-t, én meg a volánhoz ülve indítottam.
Az első megállóhely Stacie háza volt.Bementem a házba, a bőröndjeit tele pakoltam a gardróbjában lévő cuccokkal, majd a fürdőből is kihoztam a cuccait.
Miután végeztem kihordtam a cuccokat a kocsihoz, bepakoltam és indultam is...
Nos...Los Angelesből egészen Kanadáig...Hosszú út várt ránk...
***
Másnap, mikor már az út felénél jártunk eszembe jutott valami...Stacie el fog égni a napon ha nincs nap-gyűrűje...Ekkor csörrent meg a mobilom...
-Hello, Steve...Mondd!-Vettem fel.
-Láttam, hogy a nap-gyűrűre gondoltál...Segítek: Kesztyűtartó.-Kuncogott.-Josh látta, hogy majd kelleni fog, így...Raktunk.
-Istenek vagytok...-Mosolyodtam el.
-Nem...Csak vámpírok...-Mondta.
-Bolondok...-Nevettem halkan.-Melanie?
-Scott-tal, mint mindig...-Felelte.
-Hogy van?-Kérdeztem ismét.
-Remekül...Scott vigyáz rá, nyugi...Egyébként...Mondta, hogy puszil.-Melanie a húgom...Ő is vámpír.
-Én is Őt...Szerintem...Holnap estére ott is leszünk...De...Scott-nak üzenem, hogy vigyázzon a húgomra...-Mosolyodtam el.
-Hát persze.
-Leteszlek...Majd beszélünk...-Kezdtem el búcsúzkodni.
-Oké, hello...Jó utat!-Búcsúzott Ő is, majd miután elköszöntem kinyomva zsebre vágtam a mobilom, s kinyitottam a kesztyűtartót...
Egy fehér köves gyűrűt találtam benne...
-Ideje megállnunk pihenni...-Súgtam, majd egy kicsi erdő széli parkolóba kanyarodva leállítottam a kocsit és hátra fordultam Stacie felé, akit ugyan már nem kínzott a fájdalom, de fáradt volt és aludt...Megfogtam a kezét és az ujjára húztam a fehér gyűrűt, majd csókot nyomva a kezére suttogni kezdtem...
-Az új életed itt kezdődik...Velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése